Tarlós főpolgármester úr megnyilatkozott. Nem estem hanyatt a kijelentésétől, volt benne igazság, hogy tudniillik nyolc év alatt két metróvonalat is meg lehetne építeni egy normális országban. Igaza van. Egy normális országban simán.
Azért arra felhívom Tarlós úr figyelmét, hogy nem nyolc éve tart a metró-hercehurca, mert emlékeim szerint (nem is értem, neki hogy eshetett ki az az idő – biztosan úgy, ahogy a választóknak is) a Fidesz előző kormányzása idején kezdődött. Jó, tudom, akkor még nem a metró volt a legfontosabb jármű, hanem a vadászrepülő, meg az Ezüsthajó, de a főpolgármester felidézhetné, miként tett keresztbe szeretett miniszterelnöke az alagútfúrásnak.
Ez persze nem csökkenti az elmúlt ciklusok még hazánkhoz képest is hihetetlenül impotens ügykezelését. Ennek eredményeképpen vannak most ugye lyukak, meg vannak építési területek. A negyedik földalatti vasútvonal pedig továbbra is csupán egy feltúrt város álma, vagy még inkább rémálma.
És akkor jön a következő kijelentés: metró lesz, Tarlós szerint 2014 végén, vagy 2015 elején. Bevetettem egykori tanáraim által nem éppen nagyra becsült matematikai tudásomat, és furcsa eredményre jutottam. Ha egy normális országban nyolc év alatt két metróvonal épül, akkor ugye egy vonalhoz négy év kell. A miénk félig már kész, tehát kábé két esztendőt igényelne a befejezése. Akkor miért 2014, pláne 2015? Talán mégsem olyan egyszerű? Netán stratégiailag közvetlenül a következő választások előtti hónapokra kell időzíteni az átadást? Egy normális országban így lenne?
